Természetvédelmi gyakorlat és konzervációbiológia: a kutatás szerepe a gyakorlati természetvédelemben

Aradi Csaba

Hortobágyi Nemzeti Park

4024 Debrecen, Sumen u. 2.

E-mail: aradi@www.hnp.hu

Az elõadás áttekinti a gyakorlati természetvédelem és a kutatás kapcsolatát, valamint azt, hogy hogyan segítheti a kutatás a természetvédelmi munkát. A nemzeti parkok szerteágazó feladatainak (vagyonkezelés, hatósági munka, természetmegõrzés, monitoring) ellátásában a kutatásnak többféle szerepe lehet. A kezelési munkában elengedhetetlen a térbeli mintázatok (pl. élõhely-mozaik struktúrák) és a természeti rendszerek dinamikus változásának megértése, az ezeket befolyásoló tényezõk feltérképezése. Csak ennek ismeretében lehetséges a megfelelõ kezelés tervezése, a helyes megõrzési (prezervációs) vagy fenntartási (konzervációs) stratégiák megválasztása, valamint az élõhelyrehabilitációk és rekonstrukciók kivitelezése. Míg az általános fajvédelmi tervek kidolgozásához elsõsorban országos léptékõ kutatás és tervezés szükséges, a nemzeti parkokban inkább a helyi vagy regionális kutatásokra van igény. Mindazonáltal országos egyeztetésre van szükség a természetvédelem és a kutatás között és gyors intézkedéseket kell hozni a természetvédelmi munka néhány kiemelt területén. Elengedhetetlen egy operatív, a gyakorlati problémák megválaszolására is használható természetvédelmi információs rendszer kiépítése és mõködtetése. Ennek elsõ lépcsõjeként a már fejlesztés alatt álló adatbázisok egységesítése és hozzáférhetõségének jelentõs kiszélesítése szükséges. A természetvédelmi információs rendszer segítséget nyújt a kezelési tervek kidolgozásában, valamint az élõhelyvédelmi és hatósági tevékenységhez szükséges döntések meghozatalában. Az információs rendszer végsõ soron a nemzeti parkok kezelési, megõrzési feladatainak ellátásában nyújtott teljesítményének mérésére is alkalmas lehet a természeti értékek állapotváltozásainak nyomonkövetésével. Egy fogalmaiban letisztult konzervációbiológia mindezen feladatok ellátása során egységes rendezõelvként a hivatásos természetvédõk és a kutatók kapcsolatának „közös nevezõje” lehet.