Gerinces állatfajok visszatelepítésének természetrajza Magyarországon

Márkus Ferenc

WWF Magyarország

1124 Budapest, Németvölgyi út 78/b

E-mail: ferenc.markus@wwf.hu

A magyarországi modern, 1970 utáni természetvédelemben ugyan nem dominálnak a visszatelepítési programok, de a néhány lefutott, vagy éppen futó program szakmai elemzése a természetvédelem és a természetvédelmi biológia fejlődés szempontjából fontos, társadalmi megítélésük figyelemre méltó. Húsz faj visszatelepítéséről szerezhető be információ, de a tervszerűtlensége, vagy kizárólagos mentési jellege és a csekély információk miatt nyolc, előkészületi állapota miatt pedig két akció nem feldolgozható. Mindössze nyolc program értékelhető, irodalmuk, programvezetőjük, szakértőjük, intézményük alapján. A természetvédelemmel foglalkozó szakemberek ezeket a visszatelepítéseket számontartja. A parlagi vipera, kékcsőrű réce, túzok, uhu, hód, ürge, Przewalski ló, és a rekonstruált őstulok tartozik ide. Az irodalom feldolgozását kiegészíti nyolc személyes interjú. Az elemzés 11 csoportban, mintegy 50 kérdésre terjedt ki. Az ürge kivételével kipusztult vagy eltűnt, illetőleg az aktuálisan és potenciálisan veszélyeztetett fajokat telepítettek vissza. A fenyegetettség jelzésére felállított nemzetközi kategóriákban a vizsgált fajok mindegyike több, de minimum két csoportba is besorolhatók. A kipusztulás körülményei csak részben változtak meg. A hód, Przewalski ló program a területkezelés, monitorozás egységét alkotja, élőhely komplexek, más faj védelmét is szolgálja. A nemzetközi elvárás a parlagi vipera és túzok védelem terén a legnagyobb. Teljesen életképes, önálló új állomány létrehozásáról még nem számolhatunk be.