Konzerváció – genetika?

Mátyás Csaba

Nyugat-Magyrországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Környezettudományi Intézet

9400 Sopron Ady E. u. 5.

E-mail: cm@emk.nyme.hu

A biodiverzitás védelme során a genetika – különösen növények esetében – a legutóbbi időkig kevés figyelmet kap. A gyakorlati konzervációbiológia elsősorban védelemre érdemes élőhelyek kiválasztására és megfelelő méretű populációk ill. hálózataik fenntartására összpontosít. A genetikai szempontok figyelembevételét két fontos szempont indokolja. Egyrészt, a populáció fennmaradását az élőhely és adott egyedszám megőrzése egyedül nem szavatolja. A kipusztulást a populáción belüli párosodás zavarai, a fajok közötti kölcsönkapcsolatok megszakadása és a génkészlet erodálódása is kiválthatja. Másrészt, a faji áreán belül evolúciósan kialakult genetikai struktúra létezik, amelynek fenntartása ritkán észrevett konzervációbiológiai kérdés. A (genetikai) változatosság elemzésekor elterjedési, morfológiai, molekuláris genetikai, ökológiai, történeti-leszármazási (állatoknál: viselkedési) információkat egyaránt figyelembe kell venni. Különös figyelmet kell fordítani az adaptív hatásokat tükröző genetikai mintázatokra. A legkisebb életképes populáció elegendő nagy kell legyen mind az evolúcióképességnek, mind pedig a genetikai diverzitásnak a megőrzéséhez. A fajok között a genetikai rendszer tekintetében lényeges különbségek vannak. Ezért az életképes populációméretet nem lehet sematikusan meghatározni. A genetikai szempontú megőrzés stratégiájának tervezéséhez szükségesnek látszik az adaptívan egységes körzet fogalmának bevezetése, amely olyan populációkollektívum, amelyen belül a alkalmazkodottságot meghatározó környezeti tényezők hatása nagyjából egységes, és a populációk génkészlete hasonló. A körzet ökológiai határoknak ritkán feleltethető meg. Az előadás elsősorban fás növények példáival illusztrálja a genetikai diverzitás megőrzésének feladatait.