Vitaestek

1. Sikerek és tanulságok a természetvédelmi célú restaurációs ökológiai beavatkozásokban

Szervezők: Halassy Melinda (MTA ÖK), Török Katalin (MTA ÖK), Takács Gábor (FHNPI), Tóthmérész Béla (DE ÖT)
Moderátor: Halassy Melinda
A restaurációs ökológia jelentősége egyre nő, mivel világszerte felismerték, hogy az ökológiai restauráció egy fontos eszköze az emberiség okozta környezeti károk csökkentésének. Kérdés, hogy hogyan lehet az Európai Unió által kitűzött célt, a degradált élőhelyek 15%-ának restaurációját hazánkban megvalósítani. A vitaesten ezzel kapcsolatosan az alábbi kérdéseket szeretnénk körüljárni:

• Hogy állunk ma Magyarországon a 15%-hoz képest? (TK, TG)
• Hogyan lehetne bekapcsolódni a magyarországi zöldinfrastruktúra hálózat tervezésébe? (TK)
• Mit lehetne tenni a jobb finanszírozásért? (ötletelés)
• Hogyan biztosítható a restaurációs beavatkozások hosszú távú tervezése? (ötletelés)
• Kell-e, s ha igen, milyen jellegű fórum a téma fenntartásához? (HM)
• Érdemes-e csatlakozni a restaurációs ökológiai társasághoz (SER Europe)? (HM)

Minden érdeklődőt szívesen látunk.

2. Természetvédelem és (vagy?) kutatás – avagy hova jutottunk 15 év alatt?

Szervező: Lendvai Ádám
15 éve indult a Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferencia, amely mottója szerint „a természetvédelem tudományos megalapozásának elősegítését felvállaló rendezvénysorozat”. A 15 évvel ezelőtti, első konferencia egyik szervezőjeként azt a kérdést szeretném megvitatni, hogy hol tart most a természetvédelem és a kutatás kapcsolata.
A kérdést két oldalról járjuk körül: Egyrészt megvizsgálnánk, hogy a hazai természetvédelem mennyire támaszkodik az alkalmazott kutatási eredményekre, avagy mennyire működik a bizonyíték alapú természetvédelem hazánkban. Léteznek-e kifejezetten természetvédelmi célú kísérletek, és használja-e ezeket a természetvédelem a kezelések tervezésében vagy kivitelezésében? Másrészt arra a kérdésre keresnénk a választ, hogy milyen az alapkutatás és a természetvédelem kapcsolata 2017-ben? Mi a védett fajokon végzett alapkutatások potenciális haszna és kára? A jelenleg hatályos jogi környezet segíti vagy hátráltatja az efféle kutatásokat?

3. Nemzeti ökoszisztéma-szolgáltatás térképezés és értékelés (NÖSZTÉP) projekt

„A közösségi jelentőségű természeti értékek hosszú távú megőrzését és fejlesztését, valamint az EU Biológiai Sokféleség Stratégia 2020 célkitűzéseinek hazai szintű megvalósítását megalapozó stratégiai vizsgálatok” című projekt (KEHOP-4.3.0-15-2016-00001) egyik projekteleme a NÖSZTÉP. A következő három év során, a szélesebb szakmai közvélemény és az érintettek bevonásával készülnek majd el egyes kiválasztott ökoszisztéma–szolgáltatások és ökoszisztéma állapotjelzők országos térképei. Ez egy olyan komplex feladat, melyet érdemes az MTBK résztvevőivel is megvitatni. A teljes projekt részletes ismertetése helyett, rövid bevezető után, egy aktuális és a végső megvalósítást jelentősen befolyásoló résztémát szeretnénk megvitatni az est során.
Az ökoszisztéma-szolgáltatás értékelés folyamatának fontos lépése az ökoszisztémák állapotának értékelése, hiszen amellett, hogy az ökoszisztémák állapota természeti értékeink megőrzése szempontjából önmagában is kiemelt jelentőséggel bír, egyben meghatározza azt is, hogy az adott ökoszisztéma milyen mértékben képes egyéb szolgáltatásokat biztosítani az emberiség számára. Így a NÖSZTÉP projektelemben az ökoszisztéma-állapot térképezésének célja egyrészt, hogy az ökoszisztéma-szolgáltatások értékelése során az adott élőhely valós szolgáltatásnyújtó képességét figyelembe vegyük, másrészt, hogy a természetvédelemmel kapcsolatos döntéshozás, illetve egyéb gyakorlati felhasználók számára közvetlenül felhasználható, informatív indikátorok és térképek szülessenek.
Az ökoszisztéma-állapot térképezés és ennek módszertana a párhuzamosan zajló európai ökoszisztéma-szolgáltatás térképezési munkák (MAES-folyamat) során a közelmúltban került előtérbe. Noha még sok a nyitott kérdés, néhány alapelv már kikristályosodni látszik:

• a térképeket a meglévő, lehetőség szerint egyéb jelentési kötelezettségek (pl. Natura2000, Víz Keretirányelv stb.) kapcsán rendszeresen frissülő adatbázisokra érdemes alapozni;
• két fő megközelítés lehetséges, felmérhetőek az ökoszisztémák állapotára hatást gyakorló antropogén tényezők (pl. ilyen lehet a használat intenzitása), illetve közvetlenül maga az állapot, pl. biodiverzitást, környezetminőséget leíró adatok segítségével. A két közelítés kiegészíti egymást, a kettő párhuzamos használata lehetővé teszi az ellenőrzést.
• fő ökoszisztéma típusonként (pl. gyepek, erdők, városi területek stb.) eltérő indikátorcsoportokra lesz szükség, illetve bizonyos összetettebb indikátorok (pl. természetesség) számítása is típusonként eltérő lehet.

A NÖSZTÉP projektelemben kötelezően vállalt, az egész ország területére előállítandó indikátorok a következők:

• természetesség/degradáltság
• talaj termőképesség
• élőhely-diverzitás

A műhelymunka során lehetőség nyílik megvitatni, hogy mely változókkal, milyen módszerek felhasználásával érdemes ezen indikátorok becslését megvalósítani. A konferenciacsomagban kapott állapot-indikátor listát alapul véve várjuk visszajelzéseiket, mely változók követését tartanák a legfontosabbnak, ill. milyen egyéb indikátorok merülhetnek fel az országos térképezéshez.
Kérdések

• Mint esetleges felhasználók, a fent felsoroltakon kívül milyen indikátortérképeket tartanának szükségesnek/használnának szívesen?
• Hogyan közelíthető a természetesség/degradáltság a főbb ökoszisztéma típusokban? Van-e esetleg ötletük, javaslatuk, véleményük ezzel kapcsolatban?
• Saját tapasztalataik alapján mennyire tartják a meglévő hazai adatokat, adatbázisokat alkalmasnak hasonló térképezésre?
• Melyek azok az indikátorok, amelyeket a résztvevők az egyes ökoszisztéma-típusok esetében legfontosabbnak ítélnek? (ezt valószínűleg előre, írásban fogjuk kérni)

4. Kihívások és tapasztalatok egy átfogó biodiverzitás monitorozó rendszer működtetésében – 20 éves a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer műhelybeszélgetés

Szervezők: Kissné Fodor Lívia, Török Katalin
Idén már 20 éve, hogy elindult Magyarország legátfogóbb biotikai monitorozó rendszere, a Földművelésügyi Minisztérium Természetmegőrzési Főosztály által koordinált Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR). 1997-ben egy uniós PHARE program keretei közt indult kezdeményezéssel az országban dolgozó szakemberek jelentős hányada valamilyen formán találkozott már, sőt nem kevés azoknak a száma sem, akik már dolgoztak is benne. Egy ilyen, régóta működő monitorozó rendszer koordinációja során számos olyan kihívást kell kezelni és rengeteg tapasztalat gyűlik össze, mely szélesebb érdeklődésre tarthat számot.

• Miként tud egy ilyen országos rendszer a különböző elvárásoknak (adatszolgáltatási és jelentéstételi kötelezettségek, gyakorlati és tudományos igények) megfelelni?
• Hogyan szolgálhatja ki egyszerre a különböző felhasználási igényeket?
• Milyen kimenetei lehetnek az összegyűlt adatok elemzésének (hosszútávú trendek kimutatása, tér- és időbeli változások)?
• Hogyan kezeljük a természeti környezet változásait a mintavételi módszerek oldaláról?
• Hogyan biztosítható ilyen hosszú időn át az elvárt folyamatosság?
• Milyen nehézségek rejlenek a résztvevő adatgyűjtők, kutatók motiválása során?

A két évtizedes tapasztalatok alapján, ilyen és ezekhez hasonló kérdések mentén épül fel a hallgatóság aktív közreműködésére építő műhelybeszélgetés.

5. Tudjuk-e mennyire sikeres a magyar természetvédelem?

Szervező: Szentirmai István
Moderátor: Szentirmai István
Ha feltesszük ezt a kérdést, akkor még a természetvédelmi szakemberek válasza is nagyon eltérő lehet. Egy nemzeti parkos valószínűleg azt állítja, hogy hatékonyan működik a rendszer és olyan példákat hoz fel, mint például a túzokállomány növekedése. Egy elégedetlen civil természetvédő pedig beszélhet az állami pénzek elherdálásáról és a nemzeti parkok nem mindig példamutató gazdálkodásáról, amiből azt a következtetést vonja le, hogy a rendszer rosszul működik.
De tudjuk-e mi az igazság?
Nem, mert nincsenek róla adataink, nem elemezzük. Csak sejtéseink vannak, vagy egyeseknek meggyőződésük, amely néhány eseten és benyomásokon alapszik. Pedig nem szabadna megkerülni ezt a kérdést, mert könnyen kiderülhet, hogy sokkal hatékonyabban is felhasználhatnánk a rendelkezésre álló forrásokat a biológiai sokféleség megőrzése érdekében.
De akarjuk ezt egyáltalán?
A természetvédelem hatékonyságának elemzésére számos módszer áll rendelkezésre, amelyeket nemzetközi szervezetek fejlesztettek ki és már számos ország védett területei esetében használtak. Nagy előnyök, hogy rámutatnak a működés gyengeségeire, így lehetőséget adnak a továbbfejlesztésre. Alapjuk, hogy a természetvédelmi kezelésnek jól meghatározott céljai legyenek, így az elért eredményeket a célértékekhez lehessen hasonlítani. Az elemzéseket több szinten is el lehet végezni, az összes védett területet magában foglaló egész állami természetvédelemtől a konkrét élőhelykezelésekig. Az előbbire egyáltalán nem történtek még kísérletek, és az utóbbival is csak mostanában kezdünk komolyabban foglalkozni.
De vajon mi vezetett ehhez az állapothoz?

• A félelem annak felismerésétől, hogy nem csináljuk tökéletesen a dolgunkat?
• Az érdektelenség, mert nem a hatékonyságtól függ a fizetésünk?

Az okok tisztázása elvezethet a megoldáshoz.

Kurzus

OpenBioMaps

Szervező, oktató: Bán Miklós

Időtartam: 2017. november 2., 10:00 - 16:00

Az OpenBioMaps egy hazai kezdeményezésű és immár nemzetközi adat és adatbáziskezelő rendszer és egy koncepció. A célja nyílt és ingyenes adatbázis szolgáltatás biztosítása és nyílt és ingyenes adatkezelő szoftverek és informatikai megoldások fejlesztése biológiai adatok kezelésének támogatására.

Tervezett program:

Bevezetés:

Mi az OpenBioMaps?
- Kik és mire használják
- OpenBioMaps konzorcium

Hogyan működik?
- Sztenderd, nyílt forráskódú (tér)informatikai eszközök:
PostgreSQL, Postgis, mapserver, Linux, WEB, API

Használat:

Adatbázis létrehozása
Adatbázis karbantartása
Adatfelvitel:
- Fájlokból
- Webes űrlapokon
Lekérdezések:
- Weben térképen, weben szövegesen
- R (API)
- QGIS